dióda

Elektronikai alkatrész mely egyenirányításra, rádiójelek modulálására szolgál. Félvezető kristályt tartalmaz, melyen p és n típusú réteget képeznek.

Működését leegyszerűsítve így jellemezhető: az egyik irányban engedi folyni az áramot, a másik irányban nem.

Áramköri jele:A jelölés szerint a háromszög csúcsa felé folyhat az áram a másik irányba nem.

Történet:

Az első diódák az elektroncsövek voltak, melynek működési elvét Thomas Edison 1880-ban szabadalmaztatta.

Már 1873-ban fedezte fel az elektoncsöves dióda működését Frederick Guthrie, ám vele párhuzamosan 1874-ben Karl Ferdinand Braun német kutató a kristály alapú diódát fejlesztette ki.

1899-ben Braun szabadalmaztatta a kristály-egyenirányítónak elnevezett találmányt, melyet 1990-ben Greenleaf Whittier Pickard az első kristály-diódás rádiójában alkalmazott.

Akkoriban e találmányokat egyenirányítónak nevezték 1909-ig, amikor egy brit fizikus, William Henry Eccles a görög di-ode (két-út) szóból megalkotta a ma is használatos dióda elnevezést.

Az elektroncsöves diódákat a 20. század nagy részében használták jelfeldolgozó berendezésekben (többek között rádió, televízió, hangerősítő), tápegységekben.

Jelenleg kivételes területeken használják csak, nagy feszültségű berendezésekben, és kiváló hangminőséget igénylő Hi-Fi erősítőkben, és hangszer, főleg gitár-erősítőkben.

Félvezető diódák fajtái:

• nagyfrekvenciás dióda
• hálózati egyenirányító dióda
• Zener-dióda - feszültségszabályozó
• LED-dióda (Light-emitting Diode) - jelzőlámpaként használható
• szolár-elektromos dióda - a fényt villamos árammá alakíja
• Gunn és alagút-dióda - rezgéskeltőként használt
• varaktor-dióda - a hangoláshoz használható
• PIN-dióda - gyors kapcsolóként használják
• IMPATT-dióda - erősítő-dióda