2012. január 19., csütörtök

CCD


Charge Coupled Devices (töltés-csatolt elem)

A félvezető kivitelezésű töltés-csatolású elem az optikai érzékelők legelterjedtebb képviselői.

Működése:

Fényérzékeny cellák rendszeréből áll, melyek a beeső fény erősségének megfelelő elektromos töltést tárolnak.

A több egymás mellé helyezettelektróda segítségével a rájuk kapcsolt feszültség hatására a töltéscsomag mozgathatóvá válik, így a fényérzékeny elem által tárolt töltés kinyerhető,digitalizálása alapján összeállítható a teljes kép

Története:

A CCD-t 1969-benWillard S. Boyle és George E. Smithfejlesztette ki a Bell Labsnál.

Jelentősségét bizonyítja, hogyWillard S. Boyle és George E. Smith2009. október 6-án megosztott fizikai Nobel-díjat kapott a CCD felfedezésértosztozva Charles K. Kao-val, akiaz optikai szálonkeresztüli fénytovábbítás területén elért eredményeiért a másik fél Nobel-díjatkapta.
A Svéd Királyi Akadémia indoklása szerint a CCD volt az első sikeres digitális képalkotó technológia, mely forradalmasította a fényképezést, mivel elektronikussá tette azt, így szükségtelenné vált a fényérzékeny film használata.

A laboratórium akkori feladata egy képtelefon kifejlesztése és a félvezető buborékmemória megalkotása volt. A célt összekötve Boyle és Smith kifejlesztette, az (akkor még) töltés-buborék eszköznek (Charge „Bubble" Devices) nevezett konstrukciót, melynek lényege az volt, hogy töltést tudott végigvinni egy félvezető felületén.

A fejlesztés során felismerték, hogy fotoeffektussal is fel lehet tölteni az egység elemeit, és így digitálsian tárolható kép hozható létre.

A kutatómunka során 1970-re képesek voltak lineáris képet lértehozni.

A találmány nagyszerűségét felismerve olyan nagy cégek szálltak be a fejlesztésbe, mint a Texas Instruments, a Semiconductor, az RCA, vagy a Fairchild, mely 1974-ben egy 500 elemes 100 x 100 pixeles eszközt hozott forgalomba.

Felhasználási területei:

  • Sorolvasókban
  • Lapolvasókban
  • Fényképezőgépekben
  • Videokamerákban
  • Csillagászatban

Színes felvételek készítésének két módja ismert:

  • Amatőr kamerák - színszűrőkkel ellátott kombinált CCD-szenzor1
  • Stúdióberendezések - ahárom alapszínt külön érzékelő CCD-szenzorok, majd a 3 képet összeolvassák2

1:

2:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése